A mai napon sok újdonságot tudtunk meg az egyik legtradicionálisabb magyar ételről, a kolbászról, és persze a "testvéréről", a szalámiról.
Gondoltam ezek után elmondom, melyik az én kedvenc kolbászom, vagy legalábbis azok közül, amiket eddig kóstoltam. Mivel én a kolbászok közül a Békési vékony kolbászt szeretem a legjobban, így ezt ajánlanám mindenkinek hogy kóstolja meg.

Aki pedig szeretne még többet megtudni erről a fantasztikus ételről, látogasson el egy általános tájékoztató oldalra, ide!

Kellemes pihenést, jó éjt mindenkinek!

Habár sokan szeretjük a kolbászt, talán nem mindig jut eszünkbe az, hogy hány típusú is van belőle. Az egyértelműsítés kedvéért most megosztanám veletek az összes manapság ismert kolbász típust!

1. csemege kolbász

2. cserkész kolbász

3. gyorsérlelésű kolbász

4. páros kolbász

5. házikolbász, vagy más néven: parasztkolbász

6. lángolt kolbász

7. lecsókolbász

8. vastagkolbász.

A kolbász készítéséhez nagyon hasonló eljárás a szalámi készítése is, hiszen ennél az ételnél is majdnem ugyanaz az eljárás, és persze az alapanyag, a hús is tulajdonképpen lehet ugyanaz.

A szalámiról tudni kell, hogy akkor áll el a legtovább, hogyha feszesre van töltve. A kolbásszal ellentétben azonban a szalámi egyik végét még a töltés előtt meg kell kötni vékony zsineggel. Az is nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük azt, hogy minél vastagabb a szalámi, és amibe beletöltjük, annál kevesebbet fog veszteni a füstölés folyamata során a súlyából, és nedvességtartalmából.
Amint elkészültünk a töltéssel, ugyanúgy kell elkötni a végét mint az elejét, majd érdemes felakasztani, és végigsimítani cukros vízbe mártott kézzel. Ettől ugyanis az esetleges lyukak is bezárulnak, valamint a szalámi külseje is sokkal gusztább lesz.

Egy olyan blogon, ahol a kolbászokról esik szó, talán érdemes egy-két gondolatot arról is megemlíteni, hogyan készül ez a magyaros étel.
Fontos tudni mindenekelőtt, hogy a kolbászba töltendő húst nem szabad megmosni, hiszen ekkor hamarabb megromlik majd a készétel. Azt talán említeni sem kell, hogy a húsról minden inat, porcot, véres részt, és mócsingot el kell távolítani még a darálás előtt. Sok kolbászkészítő tapasztalata, hogy a mű-, vagy hagyományos belet, amibe a kolbászt töltjük, érdemes langyos vízben tárolni egészen a töltésig, hiszen így megőrzi rugalmasságát, és nem szárad ki.
Nem árt tudni, hogy a kolbászok a füstölés során veszítenek a víztartalmukból, így "összébb mennek", ami azt jelenti, hogy minél tovább füstölünk egy kolbászt, annál jobban megszikkad. Szintén lényeges a töltési folyamatnál, hogy egészen olyan keményre töltsük a kolbászt, amíg a bél engedi, hiszen minél keményebb, annál kevésbé szottyad össze. Amikor készen vagyunk a töltéssel, ne zsineggel kössük el a kolbász végét, hanem a műbélen tekerjünk néhányat, és csomózzuk meg.

Magyarországon régiónként nagyon sok típusú kolbásszal találkozhatunk, gondoljunk itt csak a szegedi, vagy éppen a gyulai változatokra, de manapság már, mint ahogy az előző cikkben írtam is, néha a magyar nagyvárosok is készítenek saját névjeggyel ellátott kolbászt. Ilyen a békési házi kolbász, és házi szalámi is, mely a gyártó állítása szerint kizárólag magyar disznóhúsból készült, és egyesíti az eddig ismert házikolbászok ízvilágát egyfajta tradicionális kiadásban.
A békési kolbászban nincs semmilyen mesterséges, vagy génmanipulált anyag, ezért mindenki nyugodtan fogyaszthatja. A békési hústermékek mindegyikének ugyanaz a nyersanyag az alapja, és a különböző termékeknél csupán a fűszerezés, az átmérő, és a bélanyag tér el egymástól. Tulajdonképpen ez okozza azt, hogy a szalámik, és a kolbászok más-más ízvilágot képviselnek.
Mindegyik terméknél a békési tradíciók alapján a sertéscombból, a lapockából, a tarjából, a dagadóból, és a húsos szalonnából készült egyveleg az, ami a húsos alapot adja, ehhez már csak a különböző ízesítés, és a borítás az, ami hozzájön. A békési termékek között nemcsak hagyományos kolbászt és szalámit találunk, hanem olyan különlegességeket, mint a nemzeti színű csomagolásba bújtatott szalámi, a vastagkolbász, a vékonyszalámi, a marhabeles szalámi, vagy a szilvalekváros kolbász.

Bizonyára sokan tudják Miskolc a nyitott kapuk városa és ez jellemzi is az ottani fesztivál és gasztronómiai életet. Egy ilyen eseményen debütált az első hivatalosnak mondható, város emblémával ellátott Miskolci kolbász is amiből már az első napon több tíz kilót el is adtak az első Miskolci Sörfesztiválon. A kolbászt a tervezői úgy szerették volna elkészíteni, hogy a városnak saját íze legyen, így olyan fűszereket használtak amik tükrözik Miskolc mivoltát. Első lépésként nem vékony hanem vastagkolbászt szerettek volna készíteni, azonban inkább mindkét típus mellett döntöttek a szélesebb vásárlókör érdekében. A kolbász készítői a következőket mondták:
„A miskolci jellegzetességet a fűszerezés adja, hiszen a kolostorkertekben előforduló növényeket használtam. A legfontosabb a kakukkfű, ami gyógynövényként is hasznos, de fűszerezésre is tökéletes, emellett a fokhagyma jelenik meg benne, illetve a tört mustármag, ami jellegzetes ízt ad az ételnek”.
A kolbász új típusát a 2013-as Sörfesztiválon a hírek szerint meg lehet majd kóstolni, azonban ez a híresztelés még nem biztos.

Sokan szeretik sokan nem. Ez csak attól függ kinek milyen ízlése van! Sokat hallottam már olyan emberekről akik az elkészítése miatt nem szeretik, vagy éppen ahogy csinálják amiatt pártolnak el tőle vagy épp hozzá sem nyúlnak. De azonban mi Magyarok nagy többségben (itt elsősorban a férfiakra gondolok) nagyon szeretik a különböző ízű kolbászokat. De vajon hogyan is készül és miből van a kolbász? Elsősorban megjegyezném, hogy itt egy receptet írnák le, és ez csak egy család sajátja, és ez változhat szinte minden megyerészben.

„ A kolbász mű vagy disznóbélbe van töltve, és alapját a darált hús adja. Fűszerezése fokhagymával, sóval, köménnyel, borssal és fűszerpaprikával van megoldva. Füstöléssel tartósítják, és a szokások szerint 1 kg nyers húshoz 1.5 dkg fűszert kevernek.”

Ez hát a kolbász.